Túl vagyunk a három legnagyobb vidéki fesztiválon (Volt, Sound, Hegyalja), amiből kettőre egy-egy nap erejéig sikerült eljutnom (és nem mellékesen épségben hazaérnem). Személyes jelenlétemen túl mindháromról rengeteg cikket/kritikát/hozzászólást olvastam, megszámlálhatatlan mennyiségű fotón/videón nevetgéltem, így késztetést érzek rá, hogy egy szubjektív, a teljesség igényére még véletlenül sem törekvő kis összehasonlítást publikáljak. Elsősorban a hangulatról, a hozzájuk fűződő életérzésről, nameg egy kicsit az ott fellelhető öltözködésről … a zenei produkciók elemzését mellőzném.
Nos, először is tisztázzuk, hogy vajon melyik két fesztivált látogattam meg!? Bármilyen furcsa kombónak tűnhet egyeseknek, de kevésbé kifinomult, ám annál változatosabb zenei ízlésemnek köszönhetően Sopronban és Zamárdiban jártam. A Hegyaljára nem merészkedtem, az már nekem is too much, valóban a legaljának tűnik, hogy ilyen képzavarral éljek. Persze lehet, hogy az általam csekkolt videókat is erre hegyezték ki, viszont élőben is volt szerencsém pár súlyos hegyaljás archoz. Ért ugyanis az a szerencse, hogy azon a bizonyos forró, majd esős júliusi hétvégén a jó öreg Borsod megyében akadt dolgom, így a péntek esti csúcsban, órás késések közepette a keletiből Tokaj irányába, vasárnap pedig onnan vissza közlekedhettem. :) Az a 3-4 óra bőven elég volt arra, hogy az összegyűlt társaság által belekóstoljak a fesztivál sugallta feelingbe, és azt mondhassam: köszönöm, nem kérek belőle. Bár kétségkívül mulattató a 40 fokban is shellyst hordó, fekete körmű/szemű/hajú/ meg merem kockáztatni, lelkű fiatalok (és öregek!) látványa… Egy szó mint száz, elég csöves fesztiválnak tűnik, bár van olyan barátom, aki erre esküszik, mondván hogy igazán a Hegyaljának van fesztivál hangulata. Látatlanban a fesztivál 3/10.
Nade visszatérve a személyes tapasztalataimhoz, időrendi sorrendben: VOLT. Elsőként jártam a VOLT-on, és kissé félve vágtam idén is bele, mivel előzetes benyomásaim szerint meglehetősen alteros, rockos, ruhák nyelvén kifejezve hosszúfülű szőttes táskás, szandálos (Fiúknál is! :)), esetleg bakancsos móka ez – ami bár nem taszít, mint a hegyaljás feketeség, mégsem tudok vele igazán azonosulni. Ilyen és hasonló várakozásokkal vágtam hát bele a soproni kalandomba, és meg kell mondjam, kellemesen csalódtam a fesztiválban. Az első dolog, ami meglepett, az a helyszín maga, illetve annak mérete. A szigetes/soundos méretekhez szokott szemnek és testnek a Lővérek egy parányi, játszótérhez hasonlatos, max. 5 perc alatt körbesétálható placc. Azt hiszem ebből fakad a fesztivál bája, családias hangulata – najó, utóbbi abból is, hogy legnagyobb csodálkozásomra rengeteg kisgyerekes család van a közönség között! Én személy szerint annyira nem díjazom az ötletet, hogy a 3-4 éves gyerekek DubFX-re vagy akárcsak Kispálra táncizzanak, már csak azért sem, mert elég sok ’fesztivál-kellékkel’ találkozhatnak testközelben a kis manók. Én meg érezhettem magam kellemetlenül amikor kedvenc Kispál számom alatt rágyújtottam egy cigire (igazira, füstszűrősre) – holott nem kellett volna, hiszen ha már egyszer fesztivál, legyen sör, cigi, sültkolbász (de minimum lángos)! Akkor is, ha a hétköznapokban inkább salátázok ásványvízzel. :D
Szandál és hosszútáska valóban volt bőven, de a családias (nem a gyerekekre gondolok!) atmoszféra kárpótolt. A Voltot összességében 7/10-re értékelem, és csak azért nem 8-ra mert a Soulfly nevezetű trashmetál zenekar nagyszínpadi koncertjét és az átszellemült, csápoló/zúzó/pogózó emberkéket a távolból szemlélve támadt egy enyhe halálfélelmem.:)
A társaságot ítélve nagyon vegyes a felhozatal, pesti Bed Beaches, Gödrös, A38-as társaság teljesen jól megfér egymás mellett a Balcsi parton. Szóval ruhák nyelvén, cicivillantós top, picsanaci elég sok, az abszolút alap viszont mégis a Converse cipő volt 2010-ben Zamárdiban! Bakancsok, bőrszandálok mennyisége abszolút minimális.
A Part is be volt tervezve még a nyárra, sajnálom, hogy elmarad… Oda deszkás cipőket és persze rengeteg baseball sapkát képzeltem volna…. :D
