Elmerengtem ezen az egész történeten, mizérián, balhén - vagy nevezd, aminek akarod -a dohányzással kapcsolatban. Kinek van igaza? Lehet e egyáltalán valakinek igaza? Melyik oldala szava nyom többet a latba? A bagósoké? A passzívaké? Azt gondolom az egész egy jól kitalált bábjáték. Marionette-babákként billegnek a politika, az ipar s gazdaság képviselőinek izzadt, zsíros markában. Remek mozgatják a szálakat, röhögő harmadikként olvassák a kommentek hadát, érveket mellette és ellene. Elképzelik a kis kereskedők, kávétulajdonosok rémült arcát: "Mi lesz itt?!" Talán semmi, talán minden. Régen hogy volt? Emlékeztek? Talán akinek régebben sodorják életfonalát a Moirák. Ady idejében? A New York Palotában? Ott zavart valakit a füst? Vagy élvezte a hangulatot? A kávé és füst illatának kellemes elegyét. A morajlást, kacagást? Én erre koncentrálok, a hangulatra, az élményekre, az emberekre. Ha zavar a füst, veszem a batyum és kicammogok az épület elé. Néhány nagy levegő és alámerülés. Tegyünk időutazást, menjünk vissza kb. 100 évet, amikor még divat volt a füst. Szipka, pipa, szivar és társai. Élvezzük a társaságot, a kávés csészék csilingelését. Így kéne...néha!