Két bejegyzéssel ezelőtt azon füstölögtem, hogy milyen képmutató is világ, mikor Frankie Morellót pellengére állítják csak azért, mert a jövő évi első szezonra szánt kollekciójának kampányfotóin cigivel a kezükben pózolnak a modellek. Továbbgondoltam a sztorit, és az jutott eszembe, hogy ez azért is álszentség, mert az elmúlt század jó részében, még abban az időszakban is, amiben élete nagyobb részét a sok ellendrukker is leélte, a cigarettázás sikk volt.
Olyannyira sikk, hogy 1982-ben Karl Lagrefeld például kecses mozdulatokkal cigarettázó modellekkel érzékeltette azt az életérzést, amit a hamvaiból általa feléledő Chanel-háznak tervezett első kollekciójában megfogalmazott. Tisztelegve ezzel persze az egyik legnagyobb francia divatikon, Coco Chanel előtt, akiről köztudott, hogy a nap gyakorlatilag minden percében lógott a szájából a „bagó”. Készült is róla egy feledhetetlen portré, ami kapcsán el kezdtem morfondírozni olyan híres nőalakokon, akiknek a cigarettához fűzött viszonyáról 
olyan alkotások születtek, amik aztán egy-egy korszak ikonikus jelképévé váltak. Talán a leghíresebb dohányzó szépség a legendás, német származású filmcsillag, Marlene Dietrich. A ’30-as, ’40-es éves évek legnagyobb női sztárja, a róla készült képek nagy részén szinte kötelező jelleggel, de mindig megkapó környezetbe ágyazva dohányzik. Mozdulatainak dívás jellege és erotikus töltete szimbolikus üzenetet közvetített, és megteremtette a kor nőideálját, amihez minden nagy- és kisvárosi fruska titkon, vagy akár nyíltani is hasonlítani szeretett volna.
Nem a nőies, inkább az intellektuális vonulatot erősítette Mexikó talán leghíresebb asszonya, Frida Khalo. A halála után alkotásaival kultikussá vált festőnő is nagy rajongója volt a cigarettának, 
amit szintén sok fotó dokumentál. Az egyik legismertebb dohányos képét ráadásul Nickolas Muray, az a magyar származású fotós készítette, aki az elsők között kísérletezett a színes portréfotózással, és aki leghíresebb portréját épp Kahlóról készítette.
amit szintén sok fotó dokumentál. Az egyik legismertebb dohányos képét ráadásul Nickolas Muray, az a magyar származású fotós készítette, aki az elsők között kísérletezett a színes portréfotózással, és aki leghíresebb portréját épp Kahlóról készítette. 
És ha már hazai vonatkozás, nem feledkezhetünk el a magyarok mélabús nagyasszonyáról, Karády Katalinról sem, aki a dietrich-i vonulatot erősítve, a díva vonulatra gyúrt rá erősen. De az erős karakterű, gyakorlatilag a kor dominájaként funkcionáló Dietrich-el szemben, Karády inkább a megmentésre váró tragika szerepét magára öltve pózolt a vásznon és a fotókon. Ami mégis leginkább közös volt a két színésznőben az a különleges hang és a cigaretta imádat. Erről, és a Karády-féle melankóliáról Katalinunk legnagyobb slágerében, a Hamvadó cigarettavégben is megemlékezett.
