Budapest új főpolgármesterének keze alatt ég vagy inkább füstöl a munka: feltett szándéka, hogy dohányfüst mentessé tegye az amúgy is szmogos várost. A fővárosi közgyűlés hamarosan dönt a fővárosi köztisztasági rendelet módosításáról. Ennek értelmében akár ötvenezer forintos bírság is kiszabható a megállókban dohányzókra. Így tilos lesz cigarettázni a busz, troli, villamos, HÉV, sikló, libegő megállókban és állomásokon is.Vajon a peron is számít?

Hogy senkinek ne legyen kétsége és ne szüljön parttalan vitákat, még a távolságot is meghatározzák. Tehát ezt most nem kilóra, hanem távolságra mérik. „A rendelet pontosan meghatározná, mit kell megálló alatt érteni, és mekkora területre terjedne ki a tilalom. Alapesetben az állomást jelző táblától számolnák, a járda mekkora részén nem szabad dohányozni. A tiltott terület szélessége az összes járműtípusnál 2 méter lenne, a hossz változna. Csuklós busznál és trolinál 18 méter, nem csuklós busznál vagy trolinál 12 méter, kettős megállókban 36 méter, villamosnál 35 méter, HÉV-nél 120 méter hosszú lenne.” Egy képzeletbeli falat húz majd. Szinte látom magam előtt. Ha jön az ellenőr, a renitens személy arrébb sétál 2 métert és úgy, mint régen a fogócskában a gyerkőcök, gúnyosan így szól: ”Háááz!”

Az elmúlt időszakban életbe lépő dohány-ellenes rendeletek nyomán lassan egy filmbe illő jelenet dereng fel előttem: fiatalok átsuhannak egy aluljárón, fel a legközelebbi megálló elejéig, titkos pillantások egymásra majd, uzsgyi, átrohannak a járdaszigeten, miközben nagyokat slukkolnak majd’ ezer forintos cigijükből. Hirtelen egy gépmadár árnya jelenik meg a sötéten kéklő égen, a helikopter ajtajában egy mesterlövész helyett egy egészségügyi tanácsadó figyel, és egy magas rangú rendőr erélyesen érces hangja figyelmezteti az ifjakat, hogy a dohányzás káros az egészségre, hagyjanak fel az illegális tevékenységgel. Közben a vilire váró „járdasziget lakók” kórusának hangja csendül fel, Gospel stílusban és éltetik a füstmentes életet. A sokk hatására a srácok azonnal eldobják a bűzrudat.

Vajon ennyire egyszerűen is mehetne? Egy kis zene, néhány rosszalló pillantás? Vagy maradnak a drasztikus intézkedések? Talán elindultunk a Nyugatra vezető úton?